Szép estét olvasóim:)

Mai bejegyzésem, a vasárnap reggeli aktív feltöltődésemről fog szólni, hogy hogyan vezettem le a felesleges energiámat, és hogyan engedtem ki a gőzt, és élveztem ki az utolsó napos reggelt. 

Egyedül aludtam ezen a hétvégén szombaton, így reggel mikor felkeltem arra gondoltam itt a lehetőség, hogy elmenjek futni egy nagyot, főleg, hogy tök szép őszi idő van. Fogtam magam, megmosakodtam, felöltöztem, ettem pár szem diák csemegét, hogy ne éhgyomorra menjek el, és elindultam a kutyusommal. Ahol én lakom ott van egy gyönyörű mesterségesen kialakított de meglepően nagy tó, és nincs tőlünk messze így azt céloztam meg. 5,6 km-t sikerült megtennünk, de mondanom se kell mivel már másfél hónapja, hogy nem futottam ilyen nagy távot, nem ment egy könnyen, de egyszer sem álltam meg! Na jó egyszer, de azért mert a kutyusom nagyon fürdeni akart a tóban. 
Annyira jó volt látni a sárguló levelekkel gazdagított erdőt, és a tavat, beszívni a friss őszi levegőt, és közben fittebbé válni. Imádtam minden pillanatát.  
Éreztem ahogy a sok sok probléma, stressz, negatív érzés eltűnik belőlem, ahogy átadtam magam az élet szépségeinek, és magamba szívtam a sok sok pozitív energiát. Elengedtem minden gondomat nem agyaltam semmin, kieresztettem a gőzt. 
És azt mondanom se kell, hogy kutyusom Brúnó, mennyi de mennyi szeretetet tud adni.
Én születésem óta nagy állat rajongó vagyok, sosem tudnám elképzelni az életemet állatok nélkül. De főleg a kutyák azok akik a legjobban levesznek a lábamról.Önfeledtül tudnak szeretni, úgy ahogy vagy, akármilyen állapotba is legyél, akármilyen rossz dolgot is tegyél, és akárhogyan érzed magad, a kutyád mindig önfeledtül szeret, olyannak amilyen vagy.  Nagyon sokszor volt olyan, hogy sírva mentem ki szeretett házi állatomhoz, és mindig megvigasztal, viccen kívül...mindig ráhajtja a fejét a vállamra és velem együtt sír, majd bököd az orrával, hogy hékás, ne sírj, itt vagyok neked és én szeretlek téged. És annyira jó, hogy mikor úgy érzi az ember, hogy nincs már senki és semmi ami feltudná vidítani, akkor ő mindig ott van, és szavak nélkül is tudja, hogy mit kell tenni. 

Ez a vasárnap hatalmas löketet adott erre a hétre, és nem is lett volna jobb hétvége záró reggel. Remélem még lesz ilyen alkalmam az ősz során, mert imádom a hűvös, csípős levegőű reggeleket, a friss tiszta levegőt. 

Megosztás a facebookon

Hello ősz, hello október!

Sziasztok olvasóim! Hát nagyon úgy néz ki hogy megérkezett az ősz és vége a vén asszonyok nyarának, ránk köszönt  az 5-6 hónapos hideg idő:((
Októberi esős hétfői nap van, de mikor felkeltem úgy voltam vele na és? Ez miatt nem lesz nekem rossz kedvem, bemegyek egyetemre és elvegyülök, jól érzem magam a barátaimmal... csak hogy váratlanul elkezdett menni a hasam. Így a tervem romba dőlt, de nem estem kétségbe. Mostanában ráálltam nagyon arra hogy nem a rossz oldalát fogom meg az alapból rossz dolgoknak, hanem helyette megoldom azokat, mert azzal előrébb leszek, tanulok, és hamarabb kapok az élettől valami jót! Így fogtam magam és utána néztem hogy mégis mit csináljak, ha kénytelen vagyok bemenni harmadik órára, és nem akarok szenvedni.Nézzük mit találtam,és alkalmazok:

1, Koplalás: legalább kora délutánig nem eszek egy falatot sem, így lenyugodnak a beleim, nem kell sűrűn wc-re járni.

2, Kora délután eszek, na de mit?! 
-sós lében főtt burgonya (tök hamar kész van ha kisebb kockákra vágva teszed fel főni kb 15-20 perc volt, de figyelj arra hogy hideg vízben kezd el a krumplival együtt forralni a vizet)

- keksz: nyugtatja az emésztőrendszert, valamint a hasmenés következtében kialakuló tápanyag veszteség során kiürült cukrot képes pótolni

-reszelt alma: pektin tartalma révén kissé képes felfogni a béltartalmat

-banán: keveset, de hasznos mert pótolja a káliumot, illetve ch tartalma révén energiát ad

-esetleg valamilyen sós péksütemény, lehetőleg teljes kiőrlésű: fontos pótolni a sót hisz azt is vesztünk a hasmenés során nem is keveset, teljes kiőrlésű pedig nyújtottabb felszívódású ch-t tartalmaz, így nem kell tartani a hirtelen wc-re rohanástól

-folyadék: esetleg tea, de víz abból is szénsavmentes! És sokat kell inni,hogy az elvesztett vízet pótoljuk, és ezzel megelőzzük  a kiszáradást

Ha nagyon erőteljes a hasmenés, és már nem bírunk vele, vagy sietős dolgunk lenne, akkor imodiumot tudom ajánlani, nem drága, és megállítja a székelést. Recept nélkül is kiadják.

A második nap, ha még van hasmenés akkor könnyebb ételeket fogyasszunk, pl párolt rizs, natúr csirkemellel, ugyanúgy reszelt alma, zabot is ehetünk, banán, amit első nap. És ha már harmadik nap nincsenek panaszok fokozatosan kezdhetünk visszaállni a normális táplálkozáshoz, de ne a legnehezebb ételekkel kezdjünk!

Szóval én ezekkel a praktikákkal próbálkozom most, remélem beválik majd, mert muszáj bemennem egyetemre, és kellemetlenséget meg nem akarok, szóval bízom a szerencsébe:D
Mindenképp jobb ilyen helyzetekben a megoldást keresni, értem ezt bármilyen hirtelen fellépő akadályra, mert ha nem pánikolunk, hanem utána nézünk a lehetőségeinknek, lerövidíthetjük a szenvedést, megoldjuk a problémát, és még büszkék is lehetünk magunkra, hogy na ezt is megcsináltam!!!

Ez volt az én első októberi hétfő reggelem, de tudjátok mit??? Én akkor is élvezni fogom ezt a napot, hetet, hónapot, évszakot, mert ezek csak kisebb akadályok amiket az élet azért ad, hogy megerősítsen, és megtanítson arra,hogyan élj túl!!!

További szép napot :)))

Megosztás a facebookon

Sziasztok drága olvasóim!

Tudom, hogy nem vittem túlzásba a blog írást, ráadásul még csak most álltam neki, de ennek több oka is van. 
Nos, hát egyrészt elkezdődött a második év az egyetemen, így a napjaim baromi rohanósak lettek, főleg hogy egy hónap telt csak el, de már 3 zh is volt.......

De nem ez a legfőbb ok, mert sok sok téma volt a fejemben, és biztosan találtam volna időt az írásra, de az a helyzet, hogy a magán kollégiumban ahol LAKTAM nem volt netem:( Nem kell cifráznom, eléggé kiakasztó volt, valamit nem kaptam rendes íróasztalt sem, a konyha botrány volt és 3an voltunk egy szobába, és ezért nem keveset fizettem..... Nem volt egyszerű az első hét, DE nem adtam fel a minden napjaimat, nem estem kétségbe, neki álltam albit keresni. Tudtam, hogy ha azon a helyen maradok tönkre megyek év közben, nem fog jót tenni, változtatnom kell. 
Szerencsére ismerősöm ismerősei ( ja eléggé bonyolult ) éppen szobát árultak kiadásra. ÉÉÉÉs baromi jó áron, tök jó környéken, szóval minden stimmelt, árban megfelel, és jó az internet:D
Most október elsején költöztem át, szóval most új reményekkel állok a pesti életnek. Remélem nem mostanában lesz új pofára esés, mert szó mi szó, sokat kivett belőlem ez az egy hónap. 
És ami boldoggá tesz még az az,hogy büszke  vagyok magamra, hogy nem zuhantam össze, nem estem kétségbe, hanem a pozitív oldalát próbáltam minden nap megragadni az életnek. Nem akartam azon agyalni hogy most fhu de szar nekem, hanem feltettem magamban a kérdést, hogy tudok változtatni ha akarok, nem?  A válasz gyorsan jött: PERSZE! És a sok sok keresés, és remény után meg is találtam a reményeim szerint fasza albit, ahol még TV is van :D Micsoda luxus majdnem másfél év koli után:D
Na de számomra ez sokat jelent, hogy panaszkodás, és depi helyett inkább a megoldást választottam. Sokkal előrébb vagyok így nem csak a helyzetemet tekintve, de szerintem személyem is fejlődött ez által, valamit rájöttem, ha siránkozik az ember a problémáitól attól csak még lejjebb kerül abban a bizonyos mederben amibe az élet épp sodorta. Ilyenkor gyorsan kell lépni nem szabad hagyni hogy lehúzzon az élet,  megkell keresni a lehető legjobb megoldást, ami sokszor nagyon sok energiát kivesz az emberből , de megéri! Mert ha utána a lelki rended helyre áll, akkor szerintem bátran mondhatod, hogy fhu erre megérte ennyi idő és energiát spórolni, plussz büszke lehetsz magadra hogy jaaa hogy ezt is megtudtam oldani. 
Főleg így fiatalon, épp, hogy elkerülve otthonról, egy magam ezt el tudtam intézni, nem áltatok senkit, büszke vagyok magamra. 

És abban reménykedem így hogy végre lesz internetem, tudom majd folytatni, illetve bele tudok vágni a nagy blog írásokba!!!!!!!!! 
Szóval sok sok sikert kívánok minden olvasónak ahhoz hogy ti is könnyen tudjátok venni az akadályokat amiket az élet ad. Még akkor is ha épp úgy érzed, hogy semmi jó nem történik veled. Próbálj pozitív maradni, és gondolj arra, hogy MINDIG VAN MEGOLDÁS!!!!

Puszillak titeket :)))

Megosztás a facebookon

Nem találod a helyed a világban? Nem vagy egyedül...

A mai felgyorsult és elvárásokkal teli világban felnőni, és felnőtté válni nagyon nehéz megpróbáltatás. Szerintem sokkal nehezebb mint az, hogy leérettségizz, küzdj azért, hogy minél jobb egyetemre vagy főiskolára kerülj. Lelkileg legalább is életünk egyik legnehezebb pontja. Én személy szerint ebben az évben költöztem el kollégiumba 200 kilométerre otthonomtól, és szerelmemtől, teljesen egyedül. Nem ismertem itt senkit, nem volt semmilyen támaszom. Nem kell mondanom, nem egyszerű. Eddig két hónap telt el, találtam barátokat, társaságot, de nyilván ott van a bizonytalanság, hiszen még csak két hónap múlt el. Ezek mellett hiányzik az otthonom, és a barátom. A stressz pedig hatalmas, és ezekkel a problémákkal nem hiszem, hogy egyedül lennék...

De vajon, hogy küzdjünk meg ezekkel? Mit kezdjünk a hirtelen fellángoló belülről maró, hatalmas feszültséggel? 
Nos vannak megoldások, de mindenkinek magának kell eldönteni neki mi segít. Egyelőre még én is keresem mi az ami megnyugtat amikor nem találom az élet értelmét, mikor keresem az okát hogy nekem mi a dolgom ezen a világon, mikor emészt a magány. Most a blog írásban próbálom levezetni ezt a hatalmas lelki terhet. Mellette sportolok, és igyekszem minél több programot tervezni, hogy véletlen se legyek egyedül, illetve az olvasás is lenyugtat. És reménykedem, hogy ez a sok depressziós "roham" szépen lecsillapszik, és eltűnik, és kialakul a saját kis életem, ahol  biztonságosan és kiegyensúlyozottan érzem magam. Olyanra is gondoltam, hogy keresek valami csoportos foglalkozást ahol szintén velem egy korú fiatalok vannak, akik nem egy könnyen birkóznak meg a hirtelen új élettel. Eddig nem jártam ugyan sikerrel, de ha találnék egyet mindenképpen írok róla nektek.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mindig akkor vagyok a legrosszabb passzban mikor egyedül vagyok éppen, és elkezd pörögni az agyam. Felépít egy várat, amiben egymásra épülnek a rosszabbnál rosszabb dolgok. Azon emésztem magam, hogy biztos azért nem találtam meg még a helyem az emberek között mert nem vagyok érdekesm mert unalmas vagyok, vagy egyszerűen nem szeret senki. De ami a legrosszabb, hogy mindig magamban találom a hibát, ami egyszerűen nincs is. És lehet, hogy most azt látjátok, hogy én ezt tudom, és jogosan felteszitek a kérdést, hogy akkor mi a tökért emésztem magam, de aki ugyanúgy képes ilyen nagy romvárat építeni magában az megért. 
A másik, mikor haszontalannak érzem magam, és úgy érzem én semmire való vagyok, és semmiben sem vagyok jó. 

Nos ezek az én aktuális problémáim, amik azért bosszantóak, mert nyilván a 80% nem igaz, de mégis ezeken kattogok. Csak abban reménykedem, hogy ez majd az idő múlásával elmúlik, és jól leszek. És persze folytatom a blogomat, edzek tovább, olvasom a könyveimet, és elkezdek meditálni. Valamint türelmes leszek magammal, és adok időt a javulásra. Ez az én támaszom, és próbálok majd minél több alternatívát össze gyűjteni mi az amivel könnyebb legyőzni a felnőtté válás miatti stresszt és depressziót, annak reményében hogy tudok nektek segíteni. 

Szép napot kis blog olvasóim! 

Megosztás a facebookon