Nem találod a helyed a világban? Nem vagy egyedül...

A mai felgyorsult és elvárásokkal teli világban felnőni, és felnőtté válni nagyon nehéz megpróbáltatás. Szerintem sokkal nehezebb mint az, hogy leérettségizz, küzdj azért, hogy minél jobb egyetemre vagy főiskolára kerülj. Lelkileg legalább is életünk egyik legnehezebb pontja. Én személy szerint ebben az évben költöztem el kollégiumba 200 kilométerre otthonomtól, és szerelmemtől, teljesen egyedül. Nem ismertem itt senkit, nem volt semmilyen támaszom. Nem kell mondanom, nem egyszerű. Eddig két hónap telt el, találtam barátokat, társaságot, de nyilván ott van a bizonytalanság, hiszen még csak két hónap múlt el. Ezek mellett hiányzik az otthonom, és a barátom. A stressz pedig hatalmas, és ezekkel a problémákkal nem hiszem, hogy egyedül lennék...

De vajon, hogy küzdjünk meg ezekkel? Mit kezdjünk a hirtelen fellángoló belülről maró, hatalmas feszültséggel? 
Nos vannak megoldások, de mindenkinek magának kell eldönteni neki mi segít. Egyelőre még én is keresem mi az ami megnyugtat amikor nem találom az élet értelmét, mikor keresem az okát hogy nekem mi a dolgom ezen a világon, mikor emészt a magány. Most a blog írásban próbálom levezetni ezt a hatalmas lelki terhet. Mellette sportolok, és igyekszem minél több programot tervezni, hogy véletlen se legyek egyedül, illetve az olvasás is lenyugtat. És reménykedem, hogy ez a sok depressziós "roham" szépen lecsillapszik, és eltűnik, és kialakul a saját kis életem, ahol  biztonságosan és kiegyensúlyozottan érzem magam. Olyanra is gondoltam, hogy keresek valami csoportos foglalkozást ahol szintén velem egy korú fiatalok vannak, akik nem egy könnyen birkóznak meg a hirtelen új élettel. Eddig nem jártam ugyan sikerrel, de ha találnék egyet mindenképpen írok róla nektek.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mindig akkor vagyok a legrosszabb passzban mikor egyedül vagyok éppen, és elkezd pörögni az agyam. Felépít egy várat, amiben egymásra épülnek a rosszabbnál rosszabb dolgok. Azon emésztem magam, hogy biztos azért nem találtam meg még a helyem az emberek között mert nem vagyok érdekesm mert unalmas vagyok, vagy egyszerűen nem szeret senki. De ami a legrosszabb, hogy mindig magamban találom a hibát, ami egyszerűen nincs is. És lehet, hogy most azt látjátok, hogy én ezt tudom, és jogosan felteszitek a kérdést, hogy akkor mi a tökért emésztem magam, de aki ugyanúgy képes ilyen nagy romvárat építeni magában az megért. 
A másik, mikor haszontalannak érzem magam, és úgy érzem én semmire való vagyok, és semmiben sem vagyok jó. 

Nos ezek az én aktuális problémáim, amik azért bosszantóak, mert nyilván a 80% nem igaz, de mégis ezeken kattogok. Csak abban reménykedem, hogy ez majd az idő múlásával elmúlik, és jól leszek. És persze folytatom a blogomat, edzek tovább, olvasom a könyveimet, és elkezdek meditálni. Valamint türelmes leszek magammal, és adok időt a javulásra. Ez az én támaszom, és próbálok majd minél több alternatívát össze gyűjteni mi az amivel könnyebb legyőzni a felnőtté válás miatti stresszt és depressziót, annak reményében hogy tudok nektek segíteni. 

Szép napot kis blog olvasóim! 

Megosztás a facebookon