Sziasztok drága olvasóim!

Tudom, hogy nem vittem túlzásba a blog írást, ráadásul még csak most álltam neki, de ennek több oka is van. 
Nos, hát egyrészt elkezdődött a második év az egyetemen, így a napjaim baromi rohanósak lettek, főleg hogy egy hónap telt csak el, de már 3 zh is volt.......

De nem ez a legfőbb ok, mert sok sok téma volt a fejemben, és biztosan találtam volna időt az írásra, de az a helyzet, hogy a magán kollégiumban ahol LAKTAM nem volt netem:( Nem kell cifráznom, eléggé kiakasztó volt, valamit nem kaptam rendes íróasztalt sem, a konyha botrány volt és 3an voltunk egy szobába, és ezért nem keveset fizettem..... Nem volt egyszerű az első hét, DE nem adtam fel a minden napjaimat, nem estem kétségbe, neki álltam albit keresni. Tudtam, hogy ha azon a helyen maradok tönkre megyek év közben, nem fog jót tenni, változtatnom kell. 
Szerencsére ismerősöm ismerősei ( ja eléggé bonyolult ) éppen szobát árultak kiadásra. ÉÉÉÉs baromi jó áron, tök jó környéken, szóval minden stimmelt, árban megfelel, és jó az internet:D
Most október elsején költöztem át, szóval most új reményekkel állok a pesti életnek. Remélem nem mostanában lesz új pofára esés, mert szó mi szó, sokat kivett belőlem ez az egy hónap. 
És ami boldoggá tesz még az az,hogy büszke  vagyok magamra, hogy nem zuhantam össze, nem estem kétségbe, hanem a pozitív oldalát próbáltam minden nap megragadni az életnek. Nem akartam azon agyalni hogy most fhu de szar nekem, hanem feltettem magamban a kérdést, hogy tudok változtatni ha akarok, nem?  A válasz gyorsan jött: PERSZE! És a sok sok keresés, és remény után meg is találtam a reményeim szerint fasza albit, ahol még TV is van :D Micsoda luxus majdnem másfél év koli után:D
Na de számomra ez sokat jelent, hogy panaszkodás, és depi helyett inkább a megoldást választottam. Sokkal előrébb vagyok így nem csak a helyzetemet tekintve, de szerintem személyem is fejlődött ez által, valamit rájöttem, ha siránkozik az ember a problémáitól attól csak még lejjebb kerül abban a bizonyos mederben amibe az élet épp sodorta. Ilyenkor gyorsan kell lépni nem szabad hagyni hogy lehúzzon az élet,  megkell keresni a lehető legjobb megoldást, ami sokszor nagyon sok energiát kivesz az emberből , de megéri! Mert ha utána a lelki rended helyre áll, akkor szerintem bátran mondhatod, hogy fhu erre megérte ennyi idő és energiát spórolni, plussz büszke lehetsz magadra hogy jaaa hogy ezt is megtudtam oldani. 
Főleg így fiatalon, épp, hogy elkerülve otthonról, egy magam ezt el tudtam intézni, nem áltatok senkit, büszke vagyok magamra. 

És abban reménykedem így hogy végre lesz internetem, tudom majd folytatni, illetve bele tudok vágni a nagy blog írásokba!!!!!!!!! 
Szóval sok sok sikert kívánok minden olvasónak ahhoz hogy ti is könnyen tudjátok venni az akadályokat amiket az élet ad. Még akkor is ha épp úgy érzed, hogy semmi jó nem történik veled. Próbálj pozitív maradni, és gondolj arra, hogy MINDIG VAN MEGOLDÁS!!!!

Puszillak titeket :)))

Megosztás a facebookon