Szép estét olvasóim:)

Mai bejegyzésem, a vasárnap reggeli aktív feltöltődésemről fog szólni, hogy hogyan vezettem le a felesleges energiámat, és hogyan engedtem ki a gőzt, és élveztem ki az utolsó napos reggelt. 

Egyedül aludtam ezen a hétvégén szombaton, így reggel mikor felkeltem arra gondoltam itt a lehetőség, hogy elmenjek futni egy nagyot, főleg, hogy tök szép őszi idő van. Fogtam magam, megmosakodtam, felöltöztem, ettem pár szem diák csemegét, hogy ne éhgyomorra menjek el, és elindultam a kutyusommal. Ahol én lakom ott van egy gyönyörű mesterségesen kialakított de meglepően nagy tó, és nincs tőlünk messze így azt céloztam meg. 5,6 km-t sikerült megtennünk, de mondanom se kell mivel már másfél hónapja, hogy nem futottam ilyen nagy távot, nem ment egy könnyen, de egyszer sem álltam meg! Na jó egyszer, de azért mert a kutyusom nagyon fürdeni akart a tóban. 
Annyira jó volt látni a sárguló levelekkel gazdagított erdőt, és a tavat, beszívni a friss őszi levegőt, és közben fittebbé válni. Imádtam minden pillanatát.  
Éreztem ahogy a sok sok probléma, stressz, negatív érzés eltűnik belőlem, ahogy átadtam magam az élet szépségeinek, és magamba szívtam a sok sok pozitív energiát. Elengedtem minden gondomat nem agyaltam semmin, kieresztettem a gőzt. 
És azt mondanom se kell, hogy kutyusom Brúnó, mennyi de mennyi szeretetet tud adni.
Én születésem óta nagy állat rajongó vagyok, sosem tudnám elképzelni az életemet állatok nélkül. De főleg a kutyák azok akik a legjobban levesznek a lábamról.Önfeledtül tudnak szeretni, úgy ahogy vagy, akármilyen állapotba is legyél, akármilyen rossz dolgot is tegyél, és akárhogyan érzed magad, a kutyád mindig önfeledtül szeret, olyannak amilyen vagy.  Nagyon sokszor volt olyan, hogy sírva mentem ki szeretett házi állatomhoz, és mindig megvigasztal, viccen kívül...mindig ráhajtja a fejét a vállamra és velem együtt sír, majd bököd az orrával, hogy hékás, ne sírj, itt vagyok neked és én szeretlek téged. És annyira jó, hogy mikor úgy érzi az ember, hogy nincs már senki és semmi ami feltudná vidítani, akkor ő mindig ott van, és szavak nélkül is tudja, hogy mit kell tenni. 

Ez a vasárnap hatalmas löketet adott erre a hétre, és nem is lett volna jobb hétvége záró reggel. Remélem még lesz ilyen alkalmam az ősz során, mert imádom a hűvös, csípős levegőű reggeleket, a friss tiszta levegőt. 

Megosztás a facebookon